Erre a napra terveztük a legtöbb tennivalót. Korán keltünk és egy bőséges reggeli után elindultunk utunkra. A célpontok Banyalbufar, Valldemossa, Deia, Cala Deia, Soller, Port de Soller. Sollerban volt egy lakás amit meg szerettünk volna nézni illetve a gyerekeknek is itt találtunk sulikat. Várt minket két iskola igazgatója is. Szóval elég hosszú napnak néztünk elébe.
Rövid autópálya szakasz után elértük a hegyi utakat. Egy csoda volt alig haladtunk mert csak úgy kapkodtuk a fejünket. Szebbnél szebb helyek, utak, gyönyörű kilátás. Tényleg varázslatos. Első megálló Valldemossa városa volt .
Szokás szerint parkoló keresés az első feladat. Hosszas keresgélés után találtunk is egy jól kis helyet viszonylag közel a belvároshoz. Rövid séta, árusok, rengeteg kis ajándékbolt. A városka gyönyörű, keskeny kis utcák, hangulatos éttermek, parkok, fantasztikus illatok és a kilátás sem volt csúnya 🙂 Itt el tudtuk volna képzelni új életünket. Tehát nekiláttunk egy helyi szemével közlekedni, vásárolni, beszélgetni és azt kell mondjam, hogy imádtuk.
Sajnos tovább kellett indulnunk. A következő város Deia. Itt rengeteg filmet forgattak és sok celeb itt tartja az esküvőét a világ szinte minden pontjáról. Egy kis hegyi úton lehet megközelíteni a várost. Már az autóból nézve is lélegzet elállító volt a látvány . Sajnos ennyivel be kellett érjük mert hiába voltunk szezonon kívül a városban egyszerűen nem volt parkolóhely sőt be sem tudtunk menni a városba mert minden tele volt autóval. Forgolódtunk , próbálkoztunk de feladtuk. Na nem baj hasonló szuper véleményeket olvastunk a városka tengerpartjáról.
A kis keskeny utat ami levisz a partra nem volt egyszerű megtalálni így utólag visszagondolva bár meg sem találtam volna. A partra egy nagyon-nagyon keskeny út vezetett max egy autó közlekedhetett a kanyarban kanyar úton, ami kb 300 métert süllyedt , nagyon meredek volt. Ha valami jön szembe akkor vissza kell tolatni a keskeny kanyarokban. Félelmetes, vagy 2-3 alkalommal kaptam szívgörcsöt 🙂 Természetesen a part közelében nem volt parkoló így egy szakadék szélén hagytuk az autót .
Gyalogoltunk vagy 20 percet mire leértünk egy köves, sziklás partra ahol minden kavicsra jutott egy ember. A szikláktól nem igazán lehetett bemenni a vízbe ha igen csak is cipőben mert nagyon csúszott. Sehol egy WC az éttermek előtt hosszú sorok. Remélem, érzitek, hogy ez nem volt a Mi helyünk. Ja és még mindig ne volt szezon. Gondold el ezt nyáron .
Séta vissza a kocsihoz. Imátkozás ,hogy ne jöjjön szembe senki és irány Soller. Ezt az élményt tényleg kihagytam volna. Biciklivel vagy gyalog csodálatos lehet ez az út de kocsival egy pokol. Ha erre jártok nem béreljetek kocsit. Szóval Soller. Itt vártak minket az iskolák igazgatói. Soller egyébként gyönyörű, a belvárosban óriási templom és itt az a szép kis fa villamos is . Egy kis utcában találtunk egy cuki éttermet ott ebédeltünk. Az első iskolát Levinek a 16 éves fiúnak néztük ki . A középiskola a hegyek lábánál épült. Gyönyörű. Az igazgató már várt minket. Körbevezetett az intézményen aláírtunk néhány papírt. Tetszett amit láttunk ,viszont egy dolgot nem tudtunk. A szigeten az oktatás nyelve nem a Spanyol hanem a Katalán és e mellett természetesen Spanyolul és Angolul is kell majd Levinek tanulnia. Azt hiszem sejteni lehetett a 16 éves válaszát amikor közöltem vele ezt a hírt.
A következő a 6 évesünk iskolája. A suli cuki bár mindenütt beton mert ez az iskola a városka közepén volt. Az igazgató nagyon édes volt, keveset beszélt Angolul pedig ő volt az Angoltanár is . Kérdeztem , hogy mi van akkor ha a gyerek végképp nem érti ,hogy mit is akarnak neki mondani a tanárok, azt felelte, hogy Google fordító majd megoldja 🙂 Imádnivaló és rugalmas. Tényleg tetszett. A következő napirendi pontunk egy lakás megnézése Port Soller-ben. Ezt a városkát találtuk számunkra megfelelőnek a netes böngészés közben így lefoglaltunk egy időpontot és körbejártunk egy 3 szobás lakást.
Talán ez volt az a pillanat amikor eldöntöttük, hogy tovább keressük azt az ideális helyet a nagyvilágban ahol majd élni szeretnénk. A lakás 1500 Euróba került volna havonta. Közel a belváros, az iskola . A lakás viszont ennyi pénzért nem volt igazán meggyőző. Papírvékony falak, semmi fűtés és nagyon sötét. Tudom,hogy az embernek ki kell lépnie a komfort zónájából de ez ennyi pénzért nem érte volna meg.
Csalódottak voltunk, így megnéztünk még hasonló lakásokat és azt kell mondjam, hogy ami már majdnem olyan mint az otthoni az kb 2500 Eurótól indul. Sebaj tovább indultunk mert találkozónk volt egy kedves Magyar családdal akik mesélnek majd a szigetről, az életükről és gyermekeikről.
A találkozóra eljött az egész család. Nagyon örültünk mert így a gyerekeket is ki tudtuk faggatni az érzéseikről, iskolákról, költözésről. A srácok őszinték voltak. Imádják a szigetet, a legutóbbi alkalommal már nem is akartak Magyarországra utazni szüleikkel és eszükbe nem jut hazaköltözni sem nekik, sem pedig a szülőknek. Sokat megtudtunk a szigetről, a klímáról, a helyiekről. Minket meggyőztek. Köszönjük nekik. Még sétáltunk egy picit és irány a vissza a szállodába.
2022 © Minden jog fenntartva!
